Megkezdődött a 2011-es salakpályás szezon és minden idők leghihetetlenebb salakpályás dominanciája úgy néz ki megtorpant: Rafael Nadal megnyerte a Monte-Carlo-i és Barcelonai-i tornát, mindkétszer David Ferrert verve a döntőben (relatíve könnyen, tegyük hozzá), de aztán Madridban és Rómában is simán kikapott a döntőkben az idei évben lehengerlően játszó Novak Djokovic-tól. Méghozzá mindkétszer simán két szettben. A másik kihívó Andy Murray lehet, aki már Monte Carlo-ban is elvett egy gémet Nadal-tól és aztán Madridban meccslabdája volt Djokovic ellen. De ez is bizonyítja, hogy mentálisan még mindig törékeny a skót srác, nem hasonlítható ezen a téren Nadal-hoz, vagy a 2011-es Djokovic-hoz.
És Roger Federer? Hát, a tenisz isten glóriája egyértelműen leágazóban van. Ez ikrei születésével kezdődött, apai kötelességei mellett nyilván nem marad annyi energia és kapacitás a fiatal terminátorokkal való igazi konkurálásra. Talán még lesz egy nagy dobása, egy Wimbledon vagy US Open korona, de Roland Garros? Kétlem. És Soderling, az utóbbi két év Roland Garros döntőse? Ha egészséges, és Nadal vagy Djokovic csak picit is 100 % alatt van fizikailag, akkor neki bezony lehet esélye....
